Magazinok / Koktélmagazin 2008 január - február / Egy rejtély, amely tovább él

2008.04.03.

Az idén november 22-én lesz negyvenöt esztendeje, hogy Dallasban lelőtték az Egyesült Államok történetének egyik legnépszerűbb, legkedveltebb és legfitalabb elnökét, John Fitzgerald Kennedyt. Azóta is kutatások középpontjában és viták pergőtüzében áll, hogy ki vagy kik követték el a merényletet. A megnyugtató válaszra még harminc évet várni kell, ugyanis akkor lehet csak nyilvánosságra hozni, a háromnegyed évszázadra tikosított aktákat.

Rengeteg elnököt akartak megölni több-kevesebb sikerrel. Andrew Jacksont, az öreg katonát, 1832-ben nem tudták lelőni. A merénylő két pisztollyal próbálkozott, de egyik sem sült el, Jackson meg a botjával nekiesett a merénylőnek, ha hagyják, agyonüti a szerencsétlent. Mindez a Capitoliumon történt – mondta el Novák György, a Szegedi Tudományegyetem Amerikanisztikai Tanszékének vezetője. - A Lincoln elleni merénylet, mint tudjuk, sikerült; 1865. április. 14-én követték el. Ez igazi összeesküvés volt, hárman-négyen álltak össze, meg akarták ölni az alelnököt Andrew Johnson-t és a külügyminisztert Seward-ot is, de csak az elnököt tudták lelőni. A merénylő John Wilkes Booth volt, és a washingtoni Ford Színház páholyában lőtte hátulról, egy kis revolverrel, revolverrel, fejbe az elnököt, aki hamarosan meghalt. Az összeesküvőket felakasztották, de a procedúra nem válik dicsőségére az amerikai igazságszolgáltatásnak, amelynek az alkotmány írja elő az igazságos és méltányos eljárást. A következő két merénylet is sikerült, Garfield elnököt hátulról lőtték meg 1881. július 2-án Washingtonban, egy vasúti pályaudvaron. Szeptember közepéig haldoklott. A merénylő egy csalódott álláskereső volt. McKinley-t Buffaloban, 1901. szeptemberében, a Pánamerikai Kiállításon találta el fegyverével egy bolond anarchista.

 

Míg a 19. században, szinte húszévenként lelőttek egy amerikai elnököt, a huszadik, civilizáltabb században ez már csak egyszer sikerült, az áldozat John Fitzgerald Kennedy volt. Azóta is akadtak kísérletek, Fordot például le akarták szúrni, és a Reagan elleni lövöldözős esemény volt a leghíresebb 1981-ben, ahol a biztonsági emberek a saját testükkel fogtak fel néhány golyót, de az elnök megúszta. Ezzel szemben Kennedy, aki 1917-ben született, vagyis a beiktatáskor, 1961. január 20-án, még nem volt 44 éves, az eddigi legfiatalabb elnök volt – folytatta Novák György. - Jóképű, gyönyörű feleséggel, mintaadó családdal, maga az amerikai álom. Még az olajválság előtt, olcsó volt a benzin, repültek a háború után épült autóutakon a szárnyas, luxus kivitelű autócsodák. Az Egyesült Államok polgárai a konjunktúra csúcsán, valóban úgy érezhették semmi sem lehetetlen számukra, a győztes világháború és a győztes koreai háború után. Ráadásul enyhült  a légkör, megindultak az atomfegyverzet korlátozására irányuló tárgyalások. Döcögött ugyan a dolog, mert kémkedett egymás ellen a két nagyhatalom, ami nem baj, de lelőtték az U2-es kémrepülőgépet Szverdlovszk fölött, ami kínos volt az Egyesült Államok számára. Ráadásul a pilóta, Powers ezredes, túlélte a zuhanást, ami még kínosabb. Ebben az időszakban tehát forrongott a hidegháború, de a vezetők azért találkoztak. Amikor Hruscsov Eisenhower vendégeként járt a tengerentúlon, még azt közölte Nixon alelnökkel a konyhában, hogy „betemetjük magukat”, de később enyhült a politikai légkör. JFK még jobban fellazította, sőt úgy mondják, stílust hozott a Fehér Házba, lendületet és kultúrát. Verseket szavaltak a beiktatáson, művészeket hívtak meg Washingtonba.
És könnyed volt, sármos és szellemes: „Én vagyok az a fickó, aki Mrs. Kennedyt elkísérte Franciaországba”, mondta JFK a feleségét körülimádó újságíróknak. Fennkölt hangnemével is inkább további híveket szerzett magának: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért” - jelentette ki beiktatási
beszédében. A legismertebb JFK idézet, talán mégis az: „Ich bin einer Berliner”, azaz „Én egy berlini vagyok”, amit a berlini fal felhúzása után röviddel mondott a német nagyvárosban. Kétségtelen akkoriban nagy lendülettel mentek a dolgok a Fehér Házban, amit Kennedy-ék Camelotnak hívtak. A sikerrel fellőtt szovjet Szputnyik ugyan kissé arcul csapta egész Amerikát, de JFK azonnal felvette a kesztyűt, és azt mondta „még az évtized vége előtt embert küldünk a Holdra, és onnan vissza is hozzuk” - tűzte ki a célt - és ha a fene fenét evett is, de megcsinálták. 1969. július 21-én kicsit lépett Armstrong a Holdra, de nagyot ugrott előre az egész emberiség. Hibáira sokkal kevesebben figyeltek fel, mint erényeire. Kétségtelen, hogy ő adott engedélyt a kubai emigránsok Disznóöbölbéli akciójára. A szovjet tankokkal felszerelt
Castroék leverték a támadást. Hivatali ideje alatt kétszer is megvolt az
esély egy újabb világháborúra. 1961. október 27-én amerikai tankok néztek farkasszemet szovjet páncélosokkal a berlini határ két oldalán, miután az NDK akadályozta a nyugati hatalmat jogai kelet-berlini gyakorlásában. Elnökségének és a 20. század második felének legjelentősebb konfliktusa mégis az 1962-es kubai rakétaválság volt. Ekkor a világ valóban egész közel került egy atomháborúhoz. A történelmi kihívást Kennedy és emberei jól oldották meg. A szigetországba rakétákat telepíteni szándékozó szovjetek meghátráltak.
A rendkívül fotogén elnök szívesen fényképeztette magát massachusetts-i, Cape Cod-i nyaralójánál családja körében. Igazi ír nagycsalád volt az övék. Kennedy volt az első, ez idáig valószínűleg egyetlen katolikus elnök. A világsajtó természetesen szívesen szétkürtölte JFK családi történeteit is. Bátyja, Joseph Patrick Kennedy, például 1944-ben, hősi halált halt a hábondu rúban. Ám ő maga is háborús hős.

Romboló parancsnok volt a Csendes-óceánon és napokig hánykolódott a hullámokban, mire felszedték egy balul sikerült összecsapás után, ahol a bajtársát is sikerült megmentenie. Írónak is bevált, hiszen a Profiles of Courage című kiskönyve - melyben nyolc életrajzot mutat be amerikai politikusokról – Pulitzer –díjat kapott.

Volt a dolgoknak némi árnyoldala is, de arról akkoriban még senki nem beszélt. A nő ügyek alaposan próbára tették hivatásában is. A Marilyn Monroe-val folytatott viszonya mára mindenki számára ismertté vált, miként idővel a maffia-kapcsolatokat is megpedzegette a sajtó. A nagy kérdés azonban mára is nyitott maradt: 1963. november 22-én ki ölte meg az elnököt Dallasban? A merénylet máig találgatások és összeesküvés-elméletek táptalaja. A legvalószínűtlenebb a
magányos orvlövész teóriája, pedig az ügyet vizsgáló Warren-bizottság tíz hónapos munka után Lee Harvey Oswaldot vádolta meg a gyilkossággal. A jelentés már elkészülte után eléggé megalapozatlannak bizonyult. Számos megállapítása kétségeket ébresztett. A leadott lövések számát sem tisztázták. A Warren-jelentés három lövedékkel számolt, azóta bizonyítást nyert még egy golyó létezése. Kétségtelen a fiatal, dinamikus és jócskán idealista elnök sok haragost szerzett magának. Kennedy rendelte el a harcot a maffia ellen. Törvényben akarta szabályozni az olajkitermelést és a jelentős vagyonok adóztatását, ami számos gazdag texasi családnak okozhatott bosszúságot. A CIA-vel sem volt felhőtlen a kapcsolata, a sikertelen Disznó-öbölbéli partraszállás miatt a kubai emigránsok
nem kedvelték túlzottan. Magát Fidel Castrot is nyugtalaníthatták az esetleges ellene kitervelt merényletek. A nagy ellenfél,
Hruscsov és a KGB ugyancsak komolyan szóba jöhetett. Kennedy ezen kívül elhatározta, az amerikai csapatok kivonását
Vietnámból, ami a hadiiparnak, a befolyásos gazdasági köröknek csíphette a szemét. Az izraeli Moszad pedig azért nézett rá rossz szemmel, mert nem támogatta a zsidó állam atomprogramját. A talányokat és kétségeket csak fokozza, hogy Oswaldot, a magányos merénylőt kihallgatása után, amikor már börtönbe akarták szállítani, egy Jack Ruby nevű night-club tulajdonos közvetlen közelről lelőtte. A halálos beteg férfi kihallgatásáról nem készült jegyzőkönyv. További furcsaságok, hogy a dallasi merénylet szemtanúi közül sokan rejtélyes körülmények között haltak meg közvetlenül a történtek után. Kennedy egyik bátyját, aki a demokrata párt elnökjelöltje volt, öt évvel JFK halála után, szintén megölték. A Kennedy családot azóta is tragédiák sorozata sújtja. Kennedy halála után ikonná lett. A világtörténelem egyik legismertebb arca. A kortársak közül mindenki emlékszik rá, mit csinált éppen akkor, amikor meghallotta a hírt, hogy kioltották az életét. A világ ott volt a temetésen, a holland királynő, a német elnök, De Gaulle, a Négus, a sah, államférfiak és előkelő hölgyek, koronás fők mind-mind átmentek gyalog az Arlington temetőbe, ahol ma is lobog a láng a fekete márványlap fölött. Ott nyugszik tőle nem messze az egykori feleség, Jacqueline Bouvier Kennedy is, Onassis néven (1929-1994). Valószínűleg ő az egyetlen first lady, aki a férje halála után újból házasodott. VIII. Henrik feleségei között is csak egy ilyen akadt!



Egy rejtély, amely tovább él

Magunkról | Médiaajánlat | Magazinok | Kapcsolat | Partnerek