Magazinok / Koktélmagazin 2008 július / Baljós Árnyak Komponistája

2008.10.01.

Kés a vízben, iszonyat, vámpírok bálja, őrület, a halál és a lányka, a kilencedik kapu.
Nem egy kültelki videotéka b kategóriás horrorkínálatáról van szó, hanem Roman Polanski filmjeiről, akit sokan a ma élő egyik legnagyobb filmrendezőnek tartanak. Szöveg: pálfy gyula

A ma már elsősorban Európában ünnepelt formabontó művész az erkölcsi botrányokkal és döbbenetes tragédiákkal terhelt hetvenhárom éves öregúr mintha két, gondosan külön kezelendő témaként jelenne meg a médiában. Mondhatnánk persze nagyvonalúan, hogy Polanski élete és filmjeinek üzenete nem más, mint pontos lenyomata a huszadik század nyomorúságainak. Így a személyiségrajza jótékonyan semleges lenne, elfedve az egyéni döntések és a személyes felelősség súlyát.
Ehelyett inkább az alkotó életének és műveinek egymásra hatását szeretnénk látni. Roman Polanski többidentitású emberként nőtt fel. Franciaországban, lengyel ajkú családban, zsidó apa és katolikus anya gyermekeként született. Az egyik első tragikus fordulat életében, hogy kevéssel a második világháború előtt visszaköltöztek Lengyelországba, ahol a náci megszállás alatt osztozniuk kellett a lengyel zsidóság sorsában. Édesanyja koncentrációs táborban halt meg, ő maga csak hosszú és rettegéssel teli bujkálással menekült meg – ezt is idézik A zongorista emlékezetes jelenetei.
Már első nagyfilmje, a Kés a vízben nemzetközi elismerést váltott ki. Oscar-díjra jelölték, ám a lengyel kultúrpolitika nem
értékelte a szereplők közti pszichológiai párbajt és a „szűk térbe sűrített erotikus feszültséget”. Polanski a hatvanas évektől nyugati országokban alkotott tovább.

A polgári értékvilággal szembeni lázadás, a szexuális forradalom évtizedében filmjei mind szélsőségesebbek; mintha a felszakadó gátak katalizátorként hatottak volna stílusára és témaválasztására. Egy idő után jócskán megelőzte korát a szorongásos zavarok és a félresiklott, nemegyszer mészárlásba forduló nemi ösztönök brutális ábrázolásában. Mindez már Iszonyat című filmjében is látható, ahol a bomlott lelkű borotvás gyilkos szerepében vált sztárrá a francia film későbbi nagyaszszonya, Cathérine Deneuve. A pusztítóan deviáns nőalakok ábrázolása később is egyik specialitása (Keserű méz, A halál és a lányka), ám a pszichés defektusokat öncélúan ábrázolja, többnyire magyarázat és következtetés nélkül. A rendező ezt a – egy filmlexikon szerint: „kegyetlen és szadisztikus” – formanyelvet Amerikában egy régebbi filmtípussal, a horrorral kombinálja. 1967-ben két ilyen filmje is óriási sikert arat. Míg a Vámpírok bálja stílusparódiának nevezhető, a
Rosemary gyermeke az egyik leglidércesebb darabja az úgynevezett „sátánfilmek”-nek, előképe a hírhedt Ördögűzőnek
és az Ómennek. Polanski és az okkult téma kapcsolata nem bizonyult átmenetinek. 1999-ben Johnny Deeppel készíti el A kilencedik kapu címu misztikus horrorját, ahol a főszereplő (talán a Da Vinci-kód előképeként) több országon keresztül, titokzatos könyveken és misztikus szertartásokon át közelít – magához a Sötétség Fejedelméhez.
Polanski magánélete többször is párhuzamba került az általa vászonra vitt árnyékvilággal. Két évvel az ördögi praktikákat
nyíltan ábrázoló Rosemary gyermeke után egy sátánista csoport rontott rá a rendező Los Angeles-i házában tartott elit művészpartira. Öt embert – köztük Polanski szülés előtt álló második feleségét, a Vámpírok bálja női főszereplőjét – brutálisan mészároltak le, vérüket a falakra festették.

1977-ben barátja, Jack Nicholson lakásán Polanski erőszakot követ el egy kiskorún, amiért hosszú időre le is ültetnék, de elhagyja az Egyesült Államokat. Azóta oda be nem teheti a lábát, még A zongoristáért kapott Oscar-díját se vehette át, s nagyon kell vigyáznia, hogy az ország, ahová utazik, milyen viszonyban áll az amerikai hatóságokkal. Az, hogy Polanski botrányos magánélete dacára ért a filmrendezéshez is, azt a Zongorista és legutóbbi filmje a Twist Olivér láttán lett nyilvánvalóvá. Mindkét film megindító emberi szenvedéstörténet, hiteles korrajzokkal, igényesen felépített jellemekkel, ráadásul filmre vitelükben a rendező gyermekkori élményei (üldöztetés, gyötrő éhség, magány és kitaszítottság) is tetten érhetők, amit Polanski készséggel erősít meg. Némelyek e filmjei láttán sötét és nyomasztó világképének némi módosulását vélik felfedezni, mondván: mindkét alaptémából készülhetett volna brutálisabb, a borzalmakat tovább hangsúlyozó film. Ám még így sem gyerekmesékről van szó.

Roman Polanski filmográfiája tehát még nem teljes. Mert az nagyjából látszik, ki is volt az elmúlt évtizedekben ez a tehetséges kelet-európai emigráns, aki a „szabad világ” lehetőségeit főképp nyers szabadosságra cserélte el. De hogy végül mi lesz a teljes életmű summázata? Ezt bizonnyal nem a szorosan vett filmszakmai kérdések döntik majd el a rendező életében.



Baljós Árnyak Komponistája

Magunkról | Médiaajánlat | Magazinok | Kapcsolat | Partnerek